Nyuszi ül a fűben...

Szerelem, könnyedség, Húsvét...

Romantikus, Oneshot

Saját szereplők

Megjegyzés: Ezt egy igazán gyenge pillanatomban írtam. Az idióta humoromat tartalmazza egy rövid szösszenetben.

Cím: Nyuszi ül a fűben…

Írta: Rozmaring ~ Salvi

Kelt: 2011.04.23

Műfaj: romantikus, komédia

Korhatár: 12

Béta: Zsálya

Figyelmeztetés: idióta humor

Jókedvűen lépdeltem a frissen nőtt fűben a parkon keresztül. Masahiro mellettem jött, keze az enyémet fogta, ujjai megnyugtató, körkörös mozdulatokkal masszírozták a tenyerem belső felét.

Minden tekintetben tökéletes nap volt. Az ég kék, a fű zöld, a tavasz már a nyakunkba lihegett, én meg tengődve a boldogsághormonokban, a szerelmem kezét szorongatva a meleg levegőn sétálok. Tökéletes volt. Nem is kívánhattam volna jobbat! Tényleg nem.

- Minden rendben, Sora?

- Persze, Hiro. Csak kicsit elgondolkodtam.

Kedvesem arcán átfutott az aggodalom. Száját egy pillanatra beharapta, homloka ráncokba szaladt.

- Tudod, hogy nem muszáj hozzám költöznöd…

- Hiro. Ezt már megbeszéltük. Hozzád szeretnék költözni. Ez nem is volt sosem kérdés.

Az aggodalmas ránc eltűnt, a homloka kisimult. Az ajkai jókedvű mosolyra húzódtak. Ellenállhatatlan látvány volt!

- Hoztam neked valamit.

Érdeklődve pillantottam fel rá, mire kabátzsebéből előhalászott egy zacskót. A papírban apró tojások voltak.

- Csokitojás. Édesszájú vagy, most meg Húsvét van. Gondoltam örülnél neki.

Arcom felragyogott, és villámgyorsan kaptam ki a kezéből a zacskót, rögtön három darabot a számba tömve. Masahiro csak mosolygott, majd meglátva élvezkedő arcom, hangos nevetés tört ki belőle.

A hangja sokáig kísért minket, egészen a park közepéig, ahol megálltam. Arcom a nap felé fordítottam, úgy élveztem a melengető sugarakat. Hiro mögém állt, két karjával erősen átkarolt, tenyere befedte az enyémet.

Mellkasának döntöttem a fejem. Orromba beszökött a jellegzetes illata, ami rögtön elbódította az agyam. A napsugarak eltörpültek ennek a fontosságától.

- Egy nyúl!

Felkaptam a fejem, és abba az irányba néztem, ahova az ujja mutatott.

Igaza volt. A fűben egy fehér-fekete foltos nyúl ücsörgött. Fülei lelógtak, termete apró volt, és egészen elveszett a magas fűben. Szeme riadtan járkált oda-vissza.

- Hát nem aranyos? Olyan kis magányosnak látszik. Szerinted hogy került ide? – kérdeztem.

Masahiro megrázta a fejét. Fekete hajának tincsei csikizték a nyakam hajlatát, de nem szóltam. Tekintetét érdeklődve fordította az állat felé. Egész testemben éreztem, hogy készül valamire.

Minden villámgyorsan történt.

Az egyik pillanatban Hiro még mögöttem állt, és a derekamat kulcsolta át, a következőben már előre vetődött, és kezei – amik az előbb engem öleltek át –, a nyuszit fogták.

A kis állat először riadtan kapálózott, menekülni próbált, de pár határozott simítás és nyugtató szó után lecsillapodott, és lelapulva simult Masahiro mellkasának.

Szerelmem elém sétált. Arcán diadalmas mosoly ült.

- Hiro, ez egy nyúl!

- Igen, tudom.

- Mit kezdünk mi egy nyúllal?

- Megesszük.

- Hiro!

Kedvesem az arcomra pillantva nem tudta tovább visszafojtani nevetését, hangos hahotában tört ki.

Az arcberendezésem hűen tükrözte gondolataimat. Hitetlenkedés, undor, egy jókora fintorba torzítva.

- Jaj már, Sora! Tudom, hogy nem vagyunk évek óta együtt, de szerinted képes lennék megenni?

- Az emberek sok mindenre képesek – válaszoltam sértődötten.

Hiro felhúzta a szemöldökét, majd újra a nyúlra pillantott, aki megint ficánkolni kezdett.

- Jó, értem. De akkor is. Mit kezdünk mi egy nyúllal, azon kívül, hogy megesszük?

Masahiro elgondolkodva nézett rám egy pillanatra, majd felderült az arca. Felém nyújtotta az állatkát, én meg átvettem tőle, miközben kérdő pillantást vetettem rá.

- Boldog Húsvétot, édes. Vedd úgy, hogy ez az ajándékod!

- Húsvét. Ajándék. Nekem?

Bólintott.

- Egy nyúl a fűből…

Újra bólintott.

- És mi van azzal, hogy magadat adod ajándékba?

Mélyen elpirult, és lehajtotta a fejét.

- Mi lenne ha…

- Na neeeem Izanagi Masahiro! Sok mindent hajlandó vagyok kipróbálni a szexben, de ez egy harminc centis nyúl!

Hiro megütközve pillantott rám. Egy percig én sem fogtam fel mit mondtam. Majd leesett.

A nevetésünk sokáig visszhangzott utánunk.

A nyúl végül maradt.

Velünk.