Sütemény

Egy történet a süteményről, és az érzelmek mámorító kavalkádjáról.

Romantikus, Oneshot

Saját szereplők

Cím: Sütemény

Író: Rozmaring ~ Salvi

Béta: Zsálya

Korhatár: 18

Íródott: 2011. 04. 25. – 2011. 04. 27.

Fandom: saját történet

Szereplők: saját szereplők

Figyelmeztetések: slash, erotikus tartalom

Műfaj: romantikus, oneshot

Az ajtó fölött lévő csengő hangosan csilingelt, ahogy egy magas férfi belépett rajta.

Fekete könnyű kabát simult a testére, fekete haja szépen keretezte ovális arcát. Vaníliaszínű bőre megfeszült a határozott arcélen. Sötétbarna szemei élénken csillogva pásztázták körbe a kis boltot.

- Jó napot! Üdvözlöm a Sweet Dreamsben! Segíthetek valamiben?

Alacsony, fiatal fiú lépett ki a hátsó ajtón, és rögtön a pulthoz sietett. Sötétbarna tépett haja rakoncátlanul meredezett szanaszét, csokoládébarna szemei melegen nézték a belépőt.

- Jó napot! Szeretnék valami finom süteményt…

A fiatal fiú elmosolyodott, és intett a férfinek, hogy lépjen közelebb. A másik nem habozott, a pulthoz sétált, és azonnal felmérte a sütemény és csokoládéválasztékot.

- A legjobb helyre jött, uram. Milyen jellegűre gondolt? Omlósra, töményre, könnyedre, habosra, édesre, keserűre, gyümölcsösre, csokoládésra?

A férfi kissé zavarodott tekintettel nézett a fiú arcába, aki csak szemtelenül elvigyorodott, és lekönyökölve a pultra, állát a kezébe támasztotta.

- Hát… nem igazán tudom.

Hátulról hangos csattanás vonta mindkettőjük figyelmét el egymásról és a süteményekről. Csakhamar egy idősebb férfi jelent meg az ajtóban, ahonnan nemrég még a fiú lépett elő. Haja már őszülőben volt, arca kerekded volt, és gyermeki ártatlanság sugárzott róla. Egy fehér köpeny takarta terjedelmes hasát, amin liszt, lekvár és egyéb süteményhez használatos hozzávalók maradéka tarkállott.

- Shin, már megint összezavarod a vendégeinket?

- Ugyan Goukuro-san! Éppen hogy próbálok segíteni az úrnak.

Goukuro a fekete hajú férfira nézett és elmosolyodott.

- Nem hiszem el egy szavát sem ennek a kölyöknek. Segíthetek valamiben, uram?

- Hát… süteményt szeretnék.

- Nagyszerű! Milyen jellegűre gondolt? Töményebbre vagy valami könnyedebb? Édes, esetleg keserű? Valami gyümölcsös vagy maradjunk a tradicionális csokoládésnál?

Shin hangosan felkacagott, és a férfi sem tudott elnyomni egy mosolyt.

- Esetleg valami rosszat mondtam? – kérdezte Goukuro, és aggodalmasan ráncolta össze a szemöldökét.

- Ugyan, semmit! – nevetett fel Shin, már a könnyeit törölgette.

- Remek. Akkor, uram?

Mindketten várakozóan néztek az előttük álló férfira, aki elgondolkodva szemlélte a kívánatosabbnál kívánatosabb süteményeket és csokoládékat.

- Eredetileg a nővérem születésnapjára szerettem volna valami édességet, tudják mégiscsak egy ünnep, és ilyenkor az emberek visznek valami édességet…

- Ó, akkor ajánlhatom ezt a süteményt?

Shin az egyik sötétbarna édességre bökött. Piskóta alapú volt, kívül finoman keserű csokoládéöntettel, és vékony rétegben kakaóporral leszórva. Belül eperkrém és csokoládékrém váltotta egymást a lágy piskótával. Étvágygerjesztően nézett ki, főleg a tetején lévő eperöntet csíkokkal.

A férfi szájában összefutott a nyál, ahogy megszemlélte a kiválasztott darabot, és azonnal bólintott. Shin halkan nevetve hajtotta fel a pult tetejét.

- Hány darab lesz?

- Három. Nem tudok ellenállni, ezt nekem is meg kell kóstolnom.

Shin újra felkacagott, és kiszedett három szeletet, majd az elegáns bézsszínű papírba csomagolta, amit aztán átkötött egy szalaggal, hogy ne jöjjön szét. Miután a férfi fizetett, egy utolsó mosolyt villantott rá.

- Köszönjük a vásárlást, remélem meg lesz elégedve!

- Van egy olyan sejtésem, hogy még látjuk egymást!

***

A férfi nem hazudott. Ezen túl majdnem mindennap betért, és perceken keresztül képes volt szemezni a süteményekkel, még mielőtt választott volna. Mindig kikérte Shin véleményét, aki mindenről felvilágosította, hogy mi található benne, ő mennyire szereti, és hogy készül. A csengő megint jelzett, hogy valaki belépett a boltba. Shin már fel sem nézett, tudta, hogy a titokzatos idegen mindig ilyenkor érkezik.

Nem kellett csalódnia, hamarosan a jóképű férfi elé lépett és mosolyogva köszöntötte.

- Van valami javaslatod mára? Valami hatalmasan édeset és krémeset kívánok.

- Hm… mit szólnál ő hozzá? Épp ma került csak eladásra!

Shin egy két vékony réteg piskóta között hatalmas mennyiségű halványlilában pompázó krémes süteményre mutatott. Tetején apró sötétkék bogyók pompáztak, és az oldalán csoki öntet volt megdermedve. Az édesség áfonyakrémmel volt töltött és a Créme de la créme nevet viselte.

- Tökéletes. Nem tudom, hogy Gouruko-san hogy képes ilyeneket megálmodni! – hitetlenkedett a férfi.

- Ó, fiam, ne hidd, hogy ezek az én agyszüleményeim! A fele süteményt Shin találta ki, és sütötte meg először! Én csak kapva kapok az alkalmon, és forgalomba hozom ezeket a remekműveket. Elrabolom fiatal barátunk tehetségét.

Goukuro-san kicsoszogott hátulról, kezét a kötényébe törölte, és pajkosan csillogó szemmel pillantott a vészesen elvörösödő fiúra, majd a csodálkozó férfira.

- Épp ezért, ha már ennyire megszeretted ezeket a süteményeket, úgy illene, hogy most már végre bemutatkoznál Shinnek.

A férfi a fejére csapott, és kissé bűnbánó arccal meredt a piruló fiúra.

- Ó, elnézést, teljesen kiment a fejemből. Olyan mintha már évek óta ismernénk egymást. Naoki vagyok – nyújtotta a kezét.

Shin kinyújtotta a sajátját, és meglepődve tapasztalta, hogy a pár évvel idősebb férfi keze szinte beteríti a sajátját. Jóleső melegség áradt szét benne az érintés nyomán. Amióta a férfi a boltba járt, igazán megkedvelte.

- Shin. De ezt már tudod.

- Na, most hogy túlestünk ezen is, Shin, elkelne a segítséged. Ezzel az új süteménnyel meggyűlik a bajom. A krém nem akar, ott maradni a helyén.

- Ó, szóval megint nem sikerült olyan állagúra megcsinálni, mint amilyenre kell?

Goukuro-san morcosan megvonta a vállát, és visszabattyogott a hátsó helyiségbe.

Shin Naokira pillantott, aki ránézett és elmosolyodott.

- Mikor végzel? Megehetnénk együtt! – mutatta fel a szatyrot, amiben a sütik lapultak.

Shin egy percre elfelejtett levegőt venni, majd egy hatalmas vigyorral bámult az előtte állóra. Szíve gyorsabban kezdett verni, és határtalanul boldognak érezte magát.

- Egy óra múlva találkozzunk ugyanitt. Addigra vége a munkaidőmnek és Goukuro-sannak is tudok segíteni.

Naoki bólintott, majd egy halvány mosollyal távozott. Shin arcát ellepte a pír.

- Rendes pasasnak tűnik – lépett elő újra Goukuro hátulról. Szemét a fiún tartotta, és figyelte a vörös színt, ami lassan a nyakára is áttelepedett.

- Igen… - válaszolta amaz ábrándosan, szemét egy pillanatra elhomályosulva függesztette a nemrég becsukódó ajtóra. Végül magához kapva egyenesedett ki, és még jobban elpirulva sietett el a munkaadója mellett, hogy végezhesse a dolgát.

***

Ahogy Naoki ígérte, egy óra múlva megint a Sweet Dreams előtt állt, és Shinre várt. Maga sem tudta, hogy mi vette rá, hogy ilyen nyíltan, majdnem randit kérjen a fiútól, de végül egy burkolt megjegyzésben meghívta egy süti evésre. Igaziból nem tudta, mit akar a fiútól. Természetesen tetszett neki, szerette elnézegetni a barna tincseket, az átszellemült arcot, ahogy az édességekről beszél, a rózsás ajkakat, amiken át kapkodva veszi a levegőt a hadarásban, de nem tudta, hogy képes lenne-e valami mélyebb érzelemre is. Márpedig Shin tipikusan az a fajta fiú volt, aki igényelte a törődést, és nem csak egy egyéjszakás kalandra vágyik. És Naoki tudta ezt, de magában bizonytalan volt.

Végül minden kétségét elfújták, mikor Shin jelent meg az ajtóban. Egy könnyed „V” kivágású fehér felső volt rajta, vékony bézsszínű kabáttal. Egyszerű csőszárú fekete farmer emelte ki vékony combjait. Arcán szégyenlős mosoly ült. Arccsontjánál a bőr kissé kipirult, szeme élénken csillogott.

- Szia!

- Szia! Sétálunk?

Shin bólintott.

A parkban kellemes meleg volt, a fák már zöldben tarkállottak. A tavasz a nyakukban volt.

Leültek egy padra, és amíg Naoki előszedte a süteményeket, Shin az arcát tanulmányozta.

Nem akart hazudni magának. Igazán megkedvelte a férfit, és tetszett is neki. A fekete haja lágyan keretezte a markáns vonásokat, és a sötét tekintet olykor-olykor szinte átfúrta, és volt, mikor nem tudta eldönteni, hogy fusson, vagy piruljon el a pillantás súlya alatt.

Naoki különleges volt.

Nem csak a humora, hanem az illata, és az a furcsa légkör, amit áraszt magából, ami megbolondította. Jobban meg akarta ismerni a másikat. Tudni, mivel foglalkozik, mit csinál, mi a hobbija. Vele akart lenni.

Gondolataiból a férfi szakította ki, aki felé nyújtott egy papírtálcát, egy fél süteménnyel.

- Tessék.

- Köszönöm.

Csendben ették az édességet, élvezve a friss tavaszi szellőt, egymás társaságát, az érzéseket, amik elárasztották őket egymás közelében.

- Hány éves vagy, Shin?

- Tizennyolc. Végzős vagyok a gimiben. Ezért kezdtem dolgozni Goukuro-sannál, hogy miután végeztem vagy elköltözhessek, vagy elutazhassak valahova. Te?

- Huszonkettő. Programozó vagyok.

- Azta! – nézett csodálkozóan a férfira.

Naoki elmosolyodott, és kinyújtotta a kezét, amivel letörölt egy kis habot Shin szája sarkáról.

A fiú elpirult, de nem engedte meg magának, hogy teljesen zavarba jöjjön.

- Nincs semmi különleges ebben a szakmában.

- Dehogyisnem!

Shin szenvedélye üdítően hatott Naokira. Látni az átszellemült arckifejezést olyan volt, mint az éppen a barna tincseket szétfújó friss tavaszi szellő.

- Senki nem mondta még ezt a munkámra. A legtöbb ember végtelenül unalmasnak találja. Pedig szerintem egy titkár dolga rosszabb. El sem tudom képzelni, hogy egész nap iratokat rendezzek, és a telefont kapkodjam fel.

Shin elpirult.

- Igaziból én olyan suliba járok, ahol khm… ilyen embereket képeznek ki.

Az édes pirosság átterjedt a nyaka legnagyobb részére.

- Azt hittem, hogy cukrász suliba jársz! – hitetlenkedett Naoki.

A fiatalabbik arckifejezése álmodozó lett, és a távolba révedt.

- Minden vágyam az volt. És még most is. De nem érdemes a múlton töprengeni! Dolgozok, így lesz pénzem, és be tudok iratkozni egy cukrász egyetemre, vagy valamiféle fakultatív tanfolyamra, esetleg Franciaországba utazni, és valami mestertől tanulni. Bár az utolsóra nem sok esélyt látok, de reményei mindenkinek vannak. És mint tudjuk, az álmok éltetik az embert. Nélkülük senkik lennénk.

Shin jókedvűen vigyorodott el, és csillogó szemekkel bámult Naokira, akit viszont megbabonázott a látvány.

A fiatal fiú jókedve olyan ragadós volt, hogy már nem akart lemondani róla. Kellett neki.

- Ó – nézett a mobilja kijelzőjére Shin –, nekem mennem kell. Látjuk egymást holnap?

Naoki bólintott.

- Hát akkor… köszönöm a sütit. Várlak a Sweet Dreamsben! Szia!

- Szia!

A férfi sokáig nézte a futólépésben távolodó alakot. A kecses lépteket, a megfeszülő izmok játékát, a szerteszét álló sötétbarna haj lágy örvénylését, amit az enyhe szél eredményezett.

Kellett neki a fiú.

***

Két hét elteltével Shin kissé kedve szegetten pakolta ki a süteményeket a pultba. Azóta nem látta Naokit, amióta elhívta a parkba, és megették a süteményét. Az édes, krémes süteményt, amiből nem gyártott többet. Goukuro-san egymaga képtelen volt elkészíteni, Shin pedig megtagadta, hogy akár még a receptjét leírja.

Mi van, ha azért nem jött Naoki, mert megtudta, hogy ő csinálta azokat a süteményeket?

Persze tudta, hogy ez ostobaság, de könnyebb volt az édességre fogni a dolgot, mint megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy esetleg saját maga miatt nem jött többet a férfi. Mert nem kellett neki. Mert nem találta elég érdekesnek, vonzónak.

Nagyot sóhajtott, és kipakolta az utolsó keserű édességet is.

A pultban nem látott mást, csak étcsokoládéból készült dolgokat. Volt pár gyümölcsös, édesebb, krémesebb darab is, amit Goukuro-san készített, de mivel a férfi öreg volt, és lassan már az összes sütést a fiúra bízta, így a keserű sütemények voltak többségben.

Még egyet sóhajtott.

Nem hitte volna, hogy a hangulata még a süteménysütésre is rányomja a bélyeget.

Naoki mindennapos látogatásai annyira megszokottá váltak, hogy most, mikor már két hete nem látta, tűnt csak fel neki, mennyire hozzászokott, hogy a férfi naponta benéz, beszélgetnek, megvitatják az új édességeket, majd mikor választott, ő becsomagolja, és mosolyogva adja át neki a zacskót.

Újra sóhajtott.

- Shin, ne sóhajtozzál nekem! Ha ilyen búskomor képpel ácsorogsz a pult mögött, jobb lesz, ha hazamész! Búvalbélelt eladóktól senki nem akar vásárolni!

Az utóbbi napokban Gaoukuro-san is idegesebb volt a megszokottnál. Hiányolta a krémes süteményeket, és az, hogy a fiú megtagadta, hogy elkészítse a Créme de la créme –t, ami a legsikeresebb édességük volt, mióta megnyitott a bolt… az utolsó csepp volt a pohárban. Csak azért nem rúgta ki a fiút, mert az étcsokoládés csodái is tűrhetőek voltak, és azokat is vitték, még ha nem is úgy, mint a többit.

Shin megadóan bólintott.

Az ajtó felett lévő kis csengő átszelte a kis teret, jelezve, hogy vásárló érkezett.

- Üdvözlöm a Sweet Dreamsbe. Segíthetek? – mondta a fiú, kissé unott, monoton hangon. Tekintetét szorosan a pulton tartotta.

Kezdetekben, pár nappal a parkbéli eset után szokásává vált, hogy reménykedve felkapja a fejét, akárki érkezett a boltba, megajándékozva egy olyan széles mosollyal, amire csak képes. Ám egy hét múlva feladta. Szemét a márványpult sima kövezetére szegezte.

- Szeretnék valami finom sütemény.

Shin megdermedt. Az a hang…!

- Naoki?

Ahogy kiejtette, a név megremegett. Felkapta a fejét. Szája kissé elnyílt, ahogy a fekete szemekbe nézett, amik őt pásztázták.

- És milyen süteményre gondolt?

Naokit mellbe vágta, mikor Shin elfordult tőle, és hanyagul a pultnak támaszkodott. Egy pillanatra nem értette, majd megvilágosodott előtte a helyzet, látva a fiú sértett arckifejezését.

- Sajnálom, hogy eddig nem jöttem, de Amerikába kellett mennem. Nekem is csak aznap szóltak. A telefonszámod meg nem tudtam…

Shin villámló tekintettel fordult felé.

- Nem tartozol nekem semmivel Naoki. Nem vagyok sem a szeretőd, sem a barátod!

- Nem is szeretnél…?

A szoba levegője megfagyott egy pillanatra. Naoki ezerszer fejbe vágta magát az elszólásért.

- Hogy mi?

Shin hangja nem volt több mint egy elfúló sóhajtás.

- Sajnálom. Sajnálom, hogy itt hagytalak, hogy nem kerestelek. Mindent.

- Annyira… á!

Shin kirontott a pult mögül, és Naoki elé lépett. Ökleivel aprót vert a férfi mellkasára. Szeme gyanúsan csillogott.

- Tudod, hogy mit ettem magam a dolgon? El tudod képzelni? Idejössz, beleeszed magad az életembe, majd szó nélkül lelépsz! Mit gondolhattam volna? Mit? Próbáltam elfogadni! Próbáltam! Érted? De nem ment! Mindig csak arra tudtam gondolni, hogy hol hibáztam.

Reszketeg sóhaj tört ki az ajkai közül. Ökölbe szorított kezét a másik mellkasára fektette.

- Nem hibáztál, Shin. Én voltam az, aki lelépett.

- Hah! Igen. Te voltál. Én meg voltam a hoppon maradt cukrászfiú a kétségeivel.

Naoki fanyarul elmosolyodott. A szituáció kezdett hasonlítani valami kifacsart szerelmes regényre.

- Sajnálom.

A férfi ujjaival Shin álla alá nyúlt, és kissé megemelve a fejét könnyű puszit lehelt a telt, rózsaszín ajkakra.

- Hé, hé! Megértem, hogy a viszontlátás örvendetes, de ne a bolt közepén! Mit gondolnak a vevők, ha egy csókolózó párt látnak meg itt?

Naoki elnevette magát, míg Shin csak megforgatta a szemét Goukuro-san zsörtölődését hallva. Nem is az öreg lenne, aki nem a miatt aggódik, mert az alkalmazottja választottja egy férfi, hanem hogy a boltja közepén két ember csókolózik.

- Goukuro-san, nem lehetne…

- Tűnés. És ha visszajössz, megcsinálod nekem azt a Créme de la créme-t!

Shin elvigyorodott, és leakasztva a fogasról a kabátját, kézen fogta Naokit, majd kirángatta a boltból. A csengő sokáig visszahangzott a fülükben, még akkor is, mikor már a parkon vágtak át, ahol két hete voltak.

- Van kedved feljönni hozzám? – kérdezte Naoki.

Shin szíve a torkában dobogott, ahogy bólintott. Mikor Naoki már jó pár napja nem jelentkezett, a fantáziája nekilódult. Különböző szituációkat gondolt ki, hogy mikor végre feltűnik a férfi, hol lesznek, mit csinálnak, majd azután mit tesznek.

A képzelgések kilencvenkilenc százaléka szexszel végződött, természetesen. Az erotika az ábrándjaiban mindig főszerepet kapott. A sütemények mellett.

Kicsit toporgott, mikor Naoki kinyitotta az ajtót, ő meg belépett az impozáns lakásba. Levette a cipőjét, ám a nappaliban megtorpant. Nem volt már éppenséggel járatlan a dolgokban, de a helyzet kissé ledermesztette.

- Kérsz valamit inni? Esetleg valami mást? Ha éhes vagy, összedobhatok valami könnyű.

Shin összerezdült, és nemet intett a fejével. Hova gondolt? Hogy idejönnek, és a férfi rögtön letámadja?

A fejét tudta volna a falba verni a hülyesége miatt. Persze, tudta, hogy talán, sőt, nagy bizonyossággal az ágyban fognak kikötni, de ismerte már annyira Naokit, hogy tudja, ő nem az a típus, aki rögtön a hálójába cipeli az áldozatát. Ő inkább az a csendben becserkészős, elhagyós, majd „jaj de jó, megkerültem, most már lehet szeretni és szexelni” típus.

- Shin… olyan arckifejezéssel nézed a helyet, mintha kivégzésre hoztalak volna.

A fiú beljebb lépett a lakásba, és leroskadt a kanapéra. A kezébe hajtotta a fejét. A helyzet… annyira béna volt.

Naoki felnevetett, mire felemelte a fejét, és belenézett a kedves, fekete szemekbe.

A férfi közelebb lépett, és letérdelve a puha ülőalkalmatosság elé, újabb csókot lehelt az ajkaira. Az íze édes volt.

- Hiányoztál – lehelte Shin a vékony szájra. Társa csak elmosolyodott. Érezte, hogy a szája sarka feljebb kunkorodott, de az ajkai még mindig az övéhez nyomódtak.

Naoki apró puszikkal halmozta el az alsó ajkát, majd megnyalta. Harapásokkal borított be a felsőt is, majd mikor Shin rést nyitott, bekapta az ajkait, és ráérősen csókolni kezdte. Ízlelgette őt, beterítette. Karjait szorosan a csípője köré fonta, és még közelebb préselte a már amúgy is összetapadó testüket. Ujjait a hajába merítette, lágyan cirógatva a fejbőrét.

Shin érzékien felnyögött, mikor végre levegőhöz jutott, de immár ő kezdeményezte a csókot. Ajkait a másik duzzadt szájára tapasztotta, belefojtva minden mondandóját, amit mondani akart. Itt már csak a tettek számítottak, az érzések, az érintések, a testük vággyal teli érintkezése.

Naoki magához rántotta a fiú testét, így a karcsú alak az ölébe esett. Mindketten felnyögtek az érzésre, ahogy érzékeny ölük egymásnak préselődött.

- Istenem – sóhajtotta Shin, miközben Naoki áttért a nyaka ízlelgetésére, amit oldalra billentett fejjel hagyott neki.

- Jobban örülnék, ha az én nevemet nyögnéd, miközben kényeztetlek – morogta mély, érzéki hangon a férfi, amitől Shinen végigfutott a borzongás és egyenesen az ágyékára hatott.

Újabb csókban forrtak össze, de Naoki most nem volt rest, és pár puha puszit követően megnyalta párja alsó ajkát, bebocsájtást kérve. Shin boldogan nyitotta résnyire a száját, és hagyta, hogy a csók elmélyüljön.

Testében apró energiaáramlatok indultak ki, libabőrt csalva az egész testére. Az élmény, amit Naoki okozott, szinte túl nagy volt.

Kezek barangoltak végig a testén, járták be a gerince vonalát, az oldalát, végigsimítva egészen a válláig, követve a nyaka hajlatát, ahol több, kisebb lila folt árválkodott. Az őt ért hatástól az agya leblokkolt, és szinte nem is volt képes másra, csak nyöszörögni, sóhajtozni, miközben ujjai bele-beleakadtak a selymes fekete tincsekbe, szántottak végig az izmos háton, vékony, vörös csíkokat hagyva maguk után.

Addig szították magukban a szenvedélyt, mígnem ölük figyelemért nem könyörgött. Naoki örömmel bontotta szét Shin övét, és szinte rögtön bekíváncsiskodott a puha szövet alsó alá, hangos, hörgésszerű nyögést kiváltva partneréből.

A fiatalabb sem tétlenkedett, mihelyst lélegzethez jutott az élmény után, kissé megmoccant a férfi ölében, majd ringó csípőmozgásával addig ingerelte a másikat, amíg annak is remegve le nem csukódtak a pillái, és adta át magát az élvezetnek.

Szinte majdnem egyszerre ziháltak fel, mikor pár pillanatra kihagyott a lélegzetük, és egymásra hullva kapkodtak lélegzetért. Az orgazmusuk lehengerlő volt.

- Petting. Anyám – szuszogta Shin a másik nyakába.

- És csak most jön a java – vigyorodott el a másik, majd újult erővel kezdte nyalogatni és harapdálni a fiú nyakát.

A kéjes vigyorból érzéki arckifejezés lett.

Naoki egy mozdulattal szabadította meg Shint a nadrágjától, majd ujjait a fiú ánuszához közelítette.

- Megengeded?

Shin égnek emelte a tekintetét.

- Ha nem engedném, itt sem lennék. Azt hitted, hogy azért jöttem, hogy a kiskori fényképeidet csodáljam meg? Bár biztos aranyos lehetsz rajtuk… de nekem így, most, jobban tetszel.

Naoki felmorrant, majd egy ügyes mozdulattal megemelte a fiú csípőjét, így a keze szabadon csúszott a fenekére. Először lágyan simított végig a puha bőrön, majd közelítve a céljához körkörös mozdulatokkal lazította el az izmokat.

- Hülye.

Shin egyetlen mozdulattal lökte bele magát a férfi kezébe. Kissé összerezzent, de a hatás nem tartott sokáig.

Naoki tágítani kezdte.

- Tudod, sokat fantáziáltam erről a helyzetről, de nem a kanapé előtt, a dohányzóasztalnak támaszkodva képzeltem el az első szeretkezésünket.

Shin párja homlokának támasztotta a sajátját, és onnan nézett a vágytól elködösült szénfekete tekintetbe. El kellett ismernie, hogy megbabonázó volt, és teste, lelke kész lett volna itt helyben megadni neki, amire vágyik, ám mégis győzött benne az az akarat, hogy nem így akarja. Mert Naoki különbözött az eddigi partnereitől, és azt szerette volna, ha az első együttlétük tökéletes lesz, tekintve a borzalmas kezdésre.

Apró félmosolyt villantott kedvesére, és kecsesen kiemelkedett az öléből.

Gyors felmérés után az egyik irányba indult, ahol a hálót sejtette, és Naoki ragadozó tekintetét érezve, tudta, hogy nem tévedhetett, mert semmi ellenkezésbe nem ütközött, ami azt jelentette volna, hogy eltévesztette az útvonalat.

Kissé túlzott csípőringással lépdelt háttal az ajtónyílás felé, minden lépésnél centiket tolva a rajta lévő ingen, ami egyre lejjebb csúszott, felfedve a japánokra oly jellemző vaníliástej-szerű bőrét. Naoki körbenyalta az ajkát. Shin követte a tekintetével a mozgását, és csábító mosolyt villantva áldozatára, belibbent a szobába, elejtve az inget.

Bent egy, a ház többi részéhez hasonló hatalmas szoba fogadta, egy nagy franciaággyal, ami vérvörös selyemlepedővel volt leterítve. Odalépdelt, és két ujjal simított végig a könnyű anyagon. Kecsesen leereszkedett rá, lábait fellendítve várta, hogy Naoki megérkezzen.

Nem kellett sokáig várakoznia, kedvese lassan, hosszú lépésekkel közeledett hozzá. Szeme különös tűzben égett, és olyan intenzitással mérte végig Shin testét, hogy annak végigfutott a libabőr a karján, és a gerince vonalán apró kis villám cikázott végig, felpezsdítve minden érzékét.

- Gyere!

Nakit nem kellett biztatni, azonnal ott termett, és finoman végigdöntötte az ágyon. Végigcsókolta a testét, felfedezve az immár szabad bőrfelületet. Keze simogatta, érintette, birtokolta minden egyes porcikáját, mígnem Shin újra nem volt képes másra, csak nyögni, sóhajtozni, és átadni magát az élvezeteknek. Elfelejtette, hogy hívják, csak Naoki neve ismétlődött a fejében, mint valami mantra. Nem volt semmi más fontos, csak ők ketten.

A férfi ujjai újra tágítani kezdték. A szája kíméletlenül marcangolta, borította be csókokkal az arcát, ajkait.

Aztán pár pillanatra felemelkedett róla, elszakította a bőrüket egymástól. Shin oldalán végigcsorgott a verejték, ahogy kedvese ragadozószerű mozgását nézte, amint az éjjeliszekrényhez hajol, és elővesz belőle egy apró tégelyt, és egy lapos, négyszögletű csomagot.

Amint végzett, azonnal ott termett, és ujjait immár a teljesen ellazult nyílásba merítette. Mosolyogva figyelte partnere nyöszörgését, ahogy ujjával ingerelte a prosztatáját.

- Ha azt akarod, hogy elmenjek, még mielőtt beraknád, akkor jó úton haladsz.

Naoki megcsóválta a fejét, és apró puszit hintett Shin orra hegyére. Szeretője amilyen édes, és félénk volt az életben, olyan türelmetlen és kissé vadóc az ágyban.

Kibontotta az óvszer csomagolását, és magára húzta. Shin megadóan emelte fel a lábait, mire közéjük helyezkedett, és egyetlen erős lökéssel tövig merült fiatal szeretőjében. Mindketten felnyögtek az érzésre. Naoki azért, mert Shin forró és szűk volt, míg Shin azért, mert ez az egyetlen lökés olyan hullámokat indított el a testében, amitől azt hitte, menten vége.

A fiú a lábait a másik dereka köré kulcsolta, de Naoki másként gondolta, mert megragadta a karcsú combokat, és a vállára helyezve még mélyebbre merült.

Shin mély, férfias nyögést hallatott.

Folyamatosan változtattak a szögön, a mélységen, üldözve önmagukat. Shinről dőlt az izzadság, csúszós ujjaival Naoki sikamlós bőrét markolászta. Végül az ütem lelassult, a csókok bódítóan hosszúak lettek. Az érintések simításokká csitultak, a pillantásuk össze-összefonódott hosszú percekre.

Naoki megremegett, kezeit megtámasztotta az ágyon, de az ütemes rázkódástól összecsuklott, és a puha paplanra hanyatlott. Karjaival átölelte párját, és fogait annak vállába mélyesztette, hogy elfojtsa a mélyről jövő nyögést.

Érezte, ahogy Shin is reszket, majd elernyed az ölelő karjai között.

Bódultan terült ki a takarón, kihúzódva Shinből, aki elégedetten bújt hozzá, nem foglalkozva, hogy a teste verejtéktől volt mocskos.

Utolsónak még lehúzta magáról a használt óvszert, kihajítva az ágyból, majd kezét a másik békésen emelkedő-süllyedő mellkasára fonta, és lehunyta a szemét.

***

Reggel éles fény szúrta a szemét. Mellette az ágy hideg volt. Elkomorulva ült fel, körülnézve a szobában, de mosolyogva fedezte fel a szobában található székre halmozott ruhakupacot, ami az ő és Shin öltözékéből állt.

Kikászálódott az ágyból, és nagyot nyújtózkodva kapott magára egy tiszta alsót, és egy kényelmes pamutnadrágot.

Csoszogva lépett be a szobából nyíló fürdőbe, ahol hideg vizet fröcskölt az arcára. Komótosan borotválkozott meg, zuhanyozott le, hogy aztán teljes glancban, felfrissülve léphessen ki a nappaliba.

A helységben édes illatok szálltak, amitől összefutott a nyál a szájában. Bekukucskált a konyhába, ahol Shin állt, és épp a tűzhelyhez hajolt le. Naoki ingjét viselte, egy pamut alsóval. Haja még kócos volt, míg az ing kissé gyűrött. Észveszejtően kívánatos látványt nyújtott. Előkapta a tepsit a sütőből, és lerakta a pultra.

Naoki halkan köhintett, mire a fiú megpördült. Arcán mosoly bontakozott ki, és halvány pír lepte el az arccsontját.

A férfi felnevetett, majd elé lépve átölelte, állát a vállára támasztva szimatolt bele a levegőbe.

- Mi ez?

- Sütemény.

- Az én személyes cukrászom! – kacagott fel Naoki, és gyengéd csókot nyomott a kívánatos ajkakra.

- Ne szokj hozzá!

- Nem. Nem fogok. Már hozzászoktam – mosolyodott el ismét a férfi, és hagyta, hogy egy érzéki csók bódítsa el kettőjüket.