Elsők

Az elsők, életünk egyik legmeghatározóbb részei közé tartoznak. Formálnak minket, alakítgatnak, míg végül azok leszünk tőlük, akik vagyunk.

Romantikus, Oneshot

Perselus Piton x Harry Potter

Cím: Elsők

Írta: Rozmaring ~ Salvi
Kelt: 2011.11.20. - 2011.12.27.

Béta: Zsálya

Korhatár: 16

Műfaj: romantikus, dráma, oneshot

Fandom: Harry Potter

Páros: Perselus Piton x Harry Potter

Figyelmeztetések: slash

Elsők

Mikor először kinyitotta a szemét, a meleg tekintettől, amely őt figyelte, boldog mosoly húzódott piciny ajkaira. Pufók kezeit kinyújtva tapogatta meg a fölé hajoló lényt, és a puhaságától, ami az ujjait cirógatta, kacajra fakadt.

Erre az idegen is kedves hangot adott ki, amit nagyon tetszett neki.

Aztán halványodó örömmel vette észre, hogy a lény szeme sarkában csücsül valami. Az a valami csakhamar már az ő arcán csorgott végig, csiklandozva arcát, mire szája sírásra görbült. Az érzés rosszul esett neki, ő azt a boldog mosolyt szerette volna látni, amit nemrég.

Csakhamar hüppögni kezdett, mire a puha kezek felemelték, és szoros ölelésbe fogták.

Harry elégedetten gügyögött valamit babanyelvén, majd álomba szenderült, amit a meleg tekintet óvón követett.

***

Mikor először érezte a hideget, váratlanul rohamozta meg a hiányérzet. Sehol nem volt az a kedves melegség, ami mindig körbevette őt Sirius bácsi és a szülei közelében. Ez az érzés baljóslatú volt, és ő megdermedt. Szemeit szorosan zárta össze, hátha visszatér Sirius bácsi boldog mosolya, de helyette újra csak a smaragdzöld fényt látta. A félelemtől grimaszba torzult arcot és a fájdalmat.

Aztán jött valaki, félig feledtetve a hideget, mélyen és hangosan szólva hozzá. De ő csak a mamáját és a papáját szerette volna, hiába, hogy sehol sem látta őket.

Újra sírni kezdett, de csakhamar elálmosodott, és az óriás ember hatalmas kabátjába fűzve piciny ujjait, elszenderedett.

***

Mikor először érezte a magányt, egész bensője sajgott az érzéstől. Nem értette, hogy Dudley miért más, mint ő. Nem értette az életet, a megaláztatások okát, a gardrób szűk falait, a játékkatonák mozdulatlanságát. Tanácstalan volt, elkeseredett, és rettentően magányos.

***

Mikor először varázsolt, azt semmihez sem tudta hasonlítani. Tizenegy évesen teljes képe volt a világról, minden rossz érzésével együtt. Megtapasztalt már sok mindent, mégis a varázslat adta örömöt gyermeki ujjongással fedezte fel. Újra meg újra engedte, hogy mágiája kicsapongjon belőle, felemelve az ólomkatonákat, amik végigtáncoltak a kopottas padlón, és élettelen szemükkel ránéztek.

Szája boldog mosolyra húzódott, az eddig mardosó magány pedig enyhült. Remény költözött a szívébe.

***

Mikor először látta meg a Roxfort épületét, úgy érezte, hogy hazaért. A mellette ülő fiú – Ron – újabb reménnyel töltötte el. A magány érzése teljesen elmúlt, csak a melegség, a rég elfeledett melegség járta át. Végre volt barátja.

***

Mikor először tapasztalta meg az igazi félelmet, szeme könnybe lábadt, de a dac csírája kezdett kinőni szívéből. Mógus professzor arcának torz vicsorgása belül megrémisztette, de tudta, hogyha túl akarja élni, ki kell tartania. A fájdalom elviselhetetlen volt, mégis boldogság töltötte el, mikor a tükörbe nézve újra megpillantotta szüleit.

A rég látott meleg szempár összekapcsolódott az övével, rajta pedig végigszáguldott a szeretet.

Mikor ájultan esett össze, akkor is csak két szó zakatolt az agyában:

Szeretlek titeket.

***

Mikor először találkozott Voldemorttal, nem érzett semmit. A szülei gyilkosa állt vele szemben, a gyűlölet szorította össze a szívét, de a tettvágy, ami eddig égette, eltűnt. Cedric élettelen teste mardosó bűntudattal töltötte el, ami megbénította a végtagjait.

Aztán a Nagyúr kiemelkedett az üstből, és vékony ajkait szólásra nyitotta. Ő csak nézte, mire a férfi megdermedt.

A fájdalom, amit már ismerősként köszöntött, végigégette a tagjait, de ő csak szülei szellemét látta.

Ujjai gépiesen engedelmeskedtek neki, és mikor visszajutott a kezdő térre, csak az őrá meredő fekete szempárt látta, ami érzelemmentes volt, mégis a világűr feneketlen mélységét rejtette magában.

***

Mikor először élte át a testén átszáguldó gyönyört, ajkait halvány sóhaj hagyta el. Hihetetlen öröm járta át, szeme reszketve csukódott le az új élményektől.

Nem volt összehasonlítható azzal a melegséggel, amit réges-régen érzett, mégis boldogsággal töltötte el, még ha csak rövid időre is.

***

Mikor először csókolózott, a szájára préselődő ajkak kellemetlen érzéssel töltötték el. Nem érezte a bizsergést, csak a nedvességet, ami undorral töltötte el. Az ajkak puhasága sem érdekelte, szíve erősebben kezdett zakatolni, és csak azt kiabálta: Hagyd abba!

Az élménycsalódással töltötte el, és kényszeredett mosollyal nézett Cho könnyáztatta szemébe. Ott mintha Cedric arcát látta volna visszatükröződni.

Remegő térdekkel futott ki a teremből, egy éjfekete tekintettől kísérve.

***

Mikor először sikerült elkészítenie rendesen egy bájitalt, hatalmas elégedettség feszítette szét a mellkasát. Kissé csalódottan döbbent rá, hogy Piton ennek nem lehetett tanúja, mégis, a mardekárosok és Malfoy arcán átsuhanó döbbenetért megérte.

Szeretett bájitalt főzni. Szerette a Félvér Herceget.

***

Mikor először tudta meg az igazságot a horcruxokról, egy újabb világ omlott össze benne. Aztán felvértezte magát, és hideg tekintettel nézett vissza Dumbledore-ra, készen a feladatára.

***

Mikor először hallott a Halál ereklyéiről, fellángolt benne a remény. Az, hogy újra átélheti a melegséget, a szülei nyújtotta kedvességet, mindennél nagyobb ösztönző erő volt. Nem érdekelte, hogy mivel kell megküzdenie, meg kellett szereznie azt a követ, hogy újra láthassa szeretteit!

***

Mikor először döbbent rá, hogy szerelmes, az érzés hihetetlen erővel söpört végig rajta. A rózsaszín köd elmaradt, minden fekete maradt, de annak a meleg érzésnek a halvány másolata, amit nagyon régen érzett, ott maradt benne.

Szerelmes volt.

***

Mikor először adta oda magát neki, visszatért a boldogság az életébe. A fekete hajzuhatag befedte a vállát, a hosszú ujjak végigcirógatták a testét, míg ő csak létezett és boldogan élte át az elsőt, a legteljesebbet, amit valaha is tapasztalt.

***

Mikor először mondta ki azt, hogy szereti, beleremegett. Mikor pedig a szó, viszonzásra lelt, a szemébe könnycseppek ültek meg. A bájital illatú ujjak letörölték a kicsordult cseppeket, és nyugtatólag simítottak végig az arcán.

***

Mikor először pusztította el az egyik horcruxot, megkönnyebbült. A boldogságtól már csak egy lépés választotta el.

***

Mikor utoljára nézett szembe Voldemorttal, már csak egyetlen erő ösztönözte. Az őt kísérő fekete szempár, az erő, amit a Sötét Nagyúr nem ismer.